Ha valaki nem ismerné a játékot annak: http://www.diablohungary.hu/hirek/diablo-i/mi-az-a-diablo-_2012-04-01
Még annyit hogy története(i)mben fellelhető káromkodás és szexuális utalás, tehát ha az ilyesmi nem fér bele neked akkor ne olvasd tovább.
Vivere Militare Est III. rész
IV. fejezet Travincal
Travincal temploma a
reggeli imádsághoz készülődött.
De Kithar nem bánta, sőt egyszerűen
imádta mikor együtt imádkoztak istenéhez. Amikor a többiek már aludtak ő még mindig
buzgón olvasta az imákat rendje szent könyvéből, a Fény Útjából. Elég volt neki
napi 2 óra alvás, néha soknak is érezte, hiszen ez alatt távol volt istenétől.
Ahogy szétnézett a nagy boltozatos
termen és a padokban buzgón imádkozó testvérein elégedettség töltötte el. Ez
mind az ő érdeme volt nem tagadás.
Miután vége lett a háborúnak
magányosan kóborolt városról városra, míg nem egyik imádsága közben
megvilágosodott. Istene rábízta, hogy újra alapítsa rendjét, és hogy
visszahozza a paladinok régi becsületét.
Mert az árnyak sosem tűnnek el.
Ez volt rendje egyik alap törvénye. Az örök árny
elleni harc. A démonok
eltűnésével még az árnyékok ugyanúgy ott vannak, csak éppen az emberek nem
látják, de nekem látnom kell, és ha eljön, az idő készen kell állnom. 18 év alatt sikerült újraépítenie
a rendje központját és talált követőket is Kurastból. Kardokat és pajzsokat is
vett a pénzből, ami még a háborúból maradt meg lovakat is, amik direkt a
dzsungeli körülményekhez szoktak
- A Fény áldjon meg benneteket testvéreim!-
szónokolta az emelvényről. – Szíveteket nyissátok ki a Fénynek, de zárjátok el
a gonosz előtt. Ünnepeljétek és imádjátok őt, de ne akarjátok mohón magatoknak,
mert a Fény mindenki. És áldjon meg benneteket Akarat rendünk örök vezetője. A
Fény világítsa meg lelketeket.
Testvérei helyeslően mormolták vele.
Kithar ez alatt az idő alatt általában sétálgatni szokott a
templomban.
Most is így tett.
Travincal temploma Ó-Kurast középpontjában épült. Viszont azt senki nem tudta, hogy a templom
alatt van Mephisztónak a Gyűlölet Urának lélekköve. A lélekkő (amibe még a
Horadrim* mágusok zárták bele Mephisztót) lassan megfertőzte Kurast népét, sőt
még Zakarum hitének paladinjait.
A terror akkor érte el csúcsát amikor Diablo kiszabadította
Mephisztót ezzel pusztulásra ítélve Kurastot és Travincal ősi templomát. Mephisztót
sikerült megölniük és bezárniuk a pokol kapukat, de már nem tudták megmenteni a
megfertőzött népet. A túlélők kis csoportja és a környező területen lakok
megalapították Új-Kurastot ami a romoktól nem messze épült.
Kithar ezen elmélkedett az egyik templom kertjében. Mert Travincalt inkább templomkomplexusnak kéne nevezni. Az ősi falakon belül öt piramis templom
emelkedett, aminek teraszain ismét növények nőttek. Ugyanis az épületek
megtisztításával együtt kigyomlálták Travincal híres kertjeit és újra kezdték a
gyümölcsök és zöldségek termesztését. Bár a tél közeledtével szinte már az
összes fa lehullatta leveleit, a zöldségeket és fűszereket pedig már rég
leszedték.
Kithar épp azon gondolkodott, hogy talán az egyik fát ki
kéne vágni mikor megkondult egy harang. Az öt templom közül a legnagyobban
szerelték be a harangot, amit még Kurastból hozattak, hogy jelezzék az
imádságok és egyéb események kezdetét. Jelen esetben a kard gyakorlatét.
Az egyik templomban, amit direkt e célból
szereltek fel, Kithar megnézte hogyan gyakorlatoznak testvérei. Már sokuk
megkapta ezüst kardját és pajzsát, de arany kardja és pajzsa még csak 3-nak
volt. Még nem állnak készen.
Uram adj még egy kis időt és utána már szembe szállhatunk a sötétség lényeivel.
A
délutáni meditáción, ami a központi templomban folyt egyik testvér túlságosan
mohón kérte a Fény ajándékát és felgyulladt, csak Abalbert testvér miatt élte
túl könnyebb sebekkel. Ez van,
ha valaki túl sokat akar. Viszont
egyik testvére olyan keveset kért, hogy csak a kardja hegye égett meg. Kithar
már tökéletesen tudta szabályozni a tüzet a kardján és a védőburkot is remekül
tudta alkalmazni. Nem hiába vagyok én a
rend vezetője! A paladin, aki megölte a Pokol Urait. Igaz voltak ott, még akik
segítettek, de egyikük sem hitt a Fényben. Az ő lelkük is ugyanolyan gonosz
volt, mint a démonoké. Meg kellet volna ölnöm őket. Ha nem lett volna ott az
kölyök… Jurzon.
Emlékezett mikor egyik este miután
biztosra vette, hogy a többiek alszanak kibújt takarójából elővette kardját és
odaosont a barbárnak meg annak a némbernek a takarójához. Nem tiszta hogy két gonosz lélek
közösüljön. - gondolta akkor. Amikor
beléjük akarta szúrni a pengét észrevette, hogy Jurzon felült a takaróiból és
őt nézi, ahogy ott áll a pengével a kezében. Hosszú ideig nézték egymást, míg
végül Kithar visszafeküdt. Az
a kölyök nem volt ember. Útjuk
során még kétszer próbálkozott: ugyanazzal az eredménnyel, végül feladta. A legfurcsább hogy nem szólt
senkinek. Vajon miért nem mondta el, hogy le akartam szúrni őket?
Gondolkodásából egyik testvére ébresztette fel.
Gondolkodásából egyik testvére ébresztette fel.
- Kithar testvér a Fény világítsa
meg lelked!- köszöntötte Erfuz testvér
A rend vezetőjeként kijárt volna
neki az aspektus cím de Kithar nem szerette a formaságokat.
- A fény világítsa meg lelked,
Erfuz! Mi hírt hoztál?
- Az egyik testvér… ööö… Gilbert
testvér… hát…
- Csak mondd nyugodtan.
- Megölték. Most találtuk meg a
testet.
Kithar felhúzta a szemöldökét.
- Megölték?- kérdezte némi dühvel a
hangjában.
Nem szabad dühösnek lennem. A düh a
gonosz eszköze.
- I-Igen uram… azaz Kithar igen.
- Hogyan?
- Levágták a fejét és a vérből egy
csillagszerűséget festettek a falra.
Diablo jele.
- Tudod, hogy ez mit jelent?
- Ööööö…
- Hívj össze gyűlést az étkezdébe. Most.
Igenis aspektus úr azaz Kithar.-
azzal már el is futott.
Úgy tűnik, nem hagysz nekem időt
uram. Nem baj, hogy ha ez az akaratod elfogadom. Már úgyis régen használtam a kardom- azzal elmosolyodott.
Horadrim: Mágusukból álló csoport amit azért alapítottak hogy legyőzzék a Pokol Urakat akik Menedékföldén járnak.
Vivere Militare Est V. rész
Vivere Militare Est V. rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése