Elöljáróban annyit hogy ez a fantasy történetem harmadik része. A Diablo-játék világában játszódik, viszont nem ragaszkodom teljesen az abban történtekhez csak magához az alapcselekményhez és a főbb karakterekhez.
Ha valaki nem ismerné a játékot annak: http://www.diablohungary.hu/hirek/diablo-i/mi-az-a-diablo-_2012-04-01
Még annyit hogy története(i)mben fellelhető káromkodás és szexuális utalás, tehát ha az ilyesmi nem fér bele neked akkor ne olvasd tovább.
Vivere Militare Est II. rész
Vivere Militare Est II. rész
III. fejezet Tristram
Sellaria kelet felé lovagolt Lut Gholein felé. A
lovat a falu mellett találta, ahogy megvadulva futott ide-oda. Nyilván a falu
istállójából szökött meg mikor a démonok betörtek. Szerencsés állat.
Másnak persze mindig van belőle.
A faluban talált élelemmel meg a szarvashússal,
amit vadászott elél Lut Gholeinig (már ha persze azt nem dúlják fel addig). A
legnagyobb probléma azonban a víz mert nem volt hol tárolnia. Persze egy
darabig még lesznek folyók meg tavak de Lut Gholeint nem véletlenül hívják a
Sivatag Ékkövének… Eszébe jutott, hogy Sathu mikor arra jártak kaktuszukból
nyerte ki a folyadékot... Az emlékre sírhatnékja támadt ezért gyorsan máson
kezdett gondolkodni.
Tristramban talált még öt nyílvesszőt így összesen
már tíz volt. Nem nagy fegyver egy démon ellen, de a semminél több.
Nyerget nem talált ezért szőrén kellett megülnie a
lovát, de ez nem okozott problémát, mert ez volt az első dolog amire Kirshu
megtanította mikor visszavitte a rendjéhez. A Démonvadászok Rendjéhez. Maradék
gyerekkorát, már ha maradt ott töltötte, ott vált félelmetes harcossá, ott
vesztette el szüzességét és onnan távozott 20 évesen, hogy beteljesítse
bosszúját. Ami sikerült is, de, most újra az az érzés kerítette hatalmába.
Bosszú és gyűlölet.
- A démonvadász két legfontosabb
társa. – okította Vartuz a Rend vezetője.
Abban a rendben mindenkinek olyan sorsa volt, mint
neki. Halott szülők és bevégzésre váró bosszúk. Miután bevégezte visszajött
Sathuval Tristramban és letelepedett. Vége lett az örök viszálynak, senki nem
háborúzott, nem voltak démonok, mindenki boldog volt. A Démonvadászok Rendje
feloszlott, ezért nem volt hová mennie, ahogy Sathunak sem. Hiszen Sathu barbár
volt a barbárok pedig Arreat hegye körül éltek ahol a Világkövet védték, a
mágikus drágakövet, ami fenntartja az egyensúlyt vagy valami ilyesmi. Ott
vívtak egy véres csatát Baalal a Pusztítás Urával, akit végül legyőztek, de a
Világkő széttörésével járó robbanás elpusztította a barbárok többségét a
többiek pedig szétszóródtak. Ez akkor volt mikor még 6-tan voltak: ő, Sathu,
Sisor, Nufar, Kithar és Jurzon.
Történetesen most is egyikükért ment Lut Gholeinbe.
Meg persze a bosszúért.
Addig szereznie kell egy számszeríjat vagy kettőt.
Ugyanis a démonvadászok hagyományos fegyvere a számszeríj volt.
Meg a bólák és különböző robbanó csapdák. Mindet
kidobta mikor vége lett a háborúnak. Hisz ki akart egyáltalán a harcra gondolni
miután mind a 7 Pokol Urát megölték? Akárhogy is majd készített belőlük Lut
Gholeinben mert ismert ott egy jó piromantát.
Ahogy ment az úton a táj körülötte egyre kopárabb és
sötétebb lett. Hát persze hisz Lut Gholeint ötven kilométeres
körzetben homok vette körül. Pár pillanat múlva olyan sötét
lett, hogy az orráig alig látott ezért megállította a lovát, leszállt és
elővette a tűzifát, amit még reggel szedett. Felesleges félni attól, hogy
meglátják a tüzet, mert, ha vannak démonok a közelben azok már rég
észrevették a szagáról és a hangokról, amiket adott. Ráadásul lassan vége az
ősznek és nem akart fagyott démonétel lenni. A tűz meggyújtása nem okozott
gondot.
A rendjében fontos lecke volt a vadonbeli életre
való felkészítés, amibe beletartozott a tűzgyújtás, botanika (nehogy valaki
megmérgezze magát), főzés (az egyetlen dolog amit Sellaria ki nem állhatott)
meg persze a vadászat és halászat elsajátítása. Emlékezett, hogy amikor
legelőször lőtt íjjal éppen eltalálta a bokrok közt vizelő tanárát. Azt a
verést sosem felejtette el. Furcsamód az emlékre felnevetett. Először azóta
hogy...
Zajt hallott a bokrok közül.
Felvette a földről az íját, nyilat tett a húrra, majd
felugrott helyéről és szembenézett betolakodójával.
A bokorból egy hatalmas lény ugrott elő. Mint egy hatalmas
béka úgy szökkent Sellaria felé, olyan gyorsan, hogy annak még megfigyelnie se
volt ideje. Még éppen időben vetődött jobbra hogy kikerülje a szörnyet. A lény
majdnem beleesett a tűzbe, de még időben megállt majd megfordult, hogy újabb
rohamra induljon ám ekkor egy nyílvessző fúródott a szemébe, amit egy másik
követett a homlokába.
- Mindig a fejére célozzatok. - jutottak eszébe Kirshu
szavai.
Sellaria nézte, ahogy a lény elkezd valamilyen embertelen
hangon óbégatni majd egy furcsa táncot lejtve a földre zuhan.
Most hogy jobban megfigyelte látta, hogy a démon fején két
szarv van, hátul a farka pedig olyan, mint egy nyúlé. Ez kétségtelenül egy...
Túlságosan belemerült a szörny tanulmányozásába és
későn vette észre a mögötte osonó démont. Mikor hátrafordult elsötétült előtte
a világ.
Vivere Militare Est IV. rész
Vivere Militare Est IV. rész
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése