Ha valaki nem ismerné a játékot annak: http://www.diablohungary.hu/hirek/diablo-i/mi-az-a-diablo-_2012-04-01
Még annyit hogy története(i)mben fellelhető káromkodás és szexuális utalás, tehát ha az ilyesmi nem fér bele neked akkor ne olvasd tovább.
Vivere Militare Est VII. rész
VIII. fejezet Valahol
Sellaria lassan kezdett magához térni.
Először ringást észlelt, ahogy jobbra-balra billeg a
teste aztán mikor mozogni próbált rájött, hogy a kezei és a lábai hozzá vannak
kötve egy bothoz. Lassan kinyitotta a szemét és maga előtt látott egy nagydarab
démont, aki egy bot egyik végét vitte a vállán. Hátracsavarta a fejét amennyire
tudta és egy démon hátával meg hátsójával nézett szembe, aki egy bot egyik
végét vitte a vállán. Beletelt egy kis időbe mire rájött ugyanazt a botot viszik,
és hogy a botra ő van rá kötözve. Szóval
ez volt az a ringás. Lefelé
fordította a fejét és észrevette, hogy meztelen. Körül próbált nézni amennyire
csak tudott, de a kép nem volt éppen vidító. Körülüttök démonok masíroztak az
erdőben. Némelyiknél volt dob és azt ütötték ritmustalanul. Próbált az előtte
lévő démon mögé nézni, de az túl nagy volt, így hát feladta.
Inkább az esélyein kezdte törni a fejét. Nézzük csak hátrányok: meztelen
vagyok, megkötözve, fegyvertelenül, ja és egy horda démon vesz körül.
Előnyök hmmm… még élek. Még. Amint
kitisztult a feje tudta hova viszik. Már párszor látott ilyen menetet mikor még
a háborúban harcoltak. Akkor általában elbújtak, amíg a menet el nem ment. Ő
akart volna segíteni az áldozatoknak, de a többiek…
- Nézzétek meg azt a lányt! Legfeljebb tíz éves –
furcsamód mintha a tíz éves énjét nézte volna akkor – ha nem teszünk, valamit
meghal- suttogta akkor a többieknek mikor láttak egy ilyen menetet elmenni a
búvóhelyük előtt.
- Tudom drágám, hogy miken mentél keresztül- mondta neki
akkor Sisor – de nem szabad, hogy szentimentális légy. Ebben a világban annak
nincs helye. És különben is nem késlekedhetünk. Minél több kislányt mentünk meg , annál több időt adunk a Pokol Uraknak.– mondta azon a negédes hangon.
A többiekre nézett. Nufar úgy tett mintha
észre se venné a jelenetet és amint rápillantott talált valami érdekeset a
földön. Jurzon úgy tett mintha aludna. Kithar pedig reggel óta elég furán
viselkedett mintha észre sem venné, hogy mi történik körülötte. Még Shatu is
szomorúan rázta a fejét.
- Sajnálom drágám- mondta Sisor miközben megpróbálta
megölelni de Sellaria arrébb lökte és elment a bokrok közé. Talált egy fát és
leült rá.
Shatu utánament és leült vele szembe.
- Hogyan ölhetnénk meg Diablot vagy a testvéreit, ha még
egy kislánynak sem tudunk segíteni? – kérdezte Sellaria dühösen.
- Nem tudunk mindenkin segíteni. – mondta Shatu bánatosan-
Az a feladatunk, hogy megöljük Diablot ha nem tesszük meg még több démon és
halott kislány lesz
- De ez a lány… szörnyű kínokat fog átélni. Honnan tudod,
hogy az ő élete nem ér-e többet mint a többieké? – kérdezte bosszúsan.
- Nincs értelme ilyeneken gondolkodni. Megöljük Diablot meg
a testvéreit és utána béke lesz. Nem tudunk többet tenni. Mi is csak emberek
vagyunk. Tesszük a dolgunkat és hisszük, hogy jót cselekszünk és valami
maradandót alkottunk. Ez a sorsunk. Hogy a nagyobb hatalmak alapján leéljünk
egy életet és reméljük, hogy közben valamit elérünk.
Miután a menet elment megkérdezte Sisort mi lesz a lánnyal.
- Ó, drágám, ne is izgasd magad ilyenekért. - mondta a
boszorkány mintha a gyerekét vigasztalná.
- Csak mondd el. – követelte Sellaria.
- Ha kívánod. – mondta kelletlenül Sisor – Nos, a lány
áldozat lesz a démonok isteneinek.
- Áldozat? – kérdezte Sellaria suttogva.
- Igen. Raknak egy hatalmas tüzet, a lányt pedig fölé
teszik és megsütik, mint egy malacot. Persze ezt mind nagy dobütlegelés és
óbégatás során teszik. És utána a sámán démon ünnepélyesen megeszi az
áldozatot.
Sellaria egy napig nem evett semmit mintha ezzel a
lányt nem égették és ették volna meg valahol. Lehet,
hogy megszökött. Vagy talán elengedték.
Igen utána még cukorkát is kapott a démonoktól.
Már nem nagyon hitt a tündérmesékben, ahogy abban sem
hogy élve megússza innen.
De, talán hogyha kioldozom magam. Megpróbálta
kiszabadítani a kezeit, de csak annyit ért el hogy kidörzsölte a csuklóját. A
lábainál sem volt jobb a helyzet.
Talán ha kiáltoznék. - gondolta - Ja és majd valami mesebeli
lovag megment. Sokkal valószínűbb, hogy ha valaki meg is hallja inkább a
másik irányba fordul.
Hiába itt fogok meghalni.
Inkább elgondolkodott, hogy mi történt vele az élete
alatt.
Eszébe jutott a 10 év, amikor még éltek a szülei
illetve a pár emlék, ami maradt. Igazából csak egy emléke volt abból az
időszakból. Ahogy apja egyik éjszaka mesét mondott neki ő pedig elaludt alatta.
Talán a bátor lovag meséje lehetett, aki legyőzte Diablot és elvette a király
lányát.
Westmarch kultúrájával szemben ahol sárkányokat
győztek le a lovagok keleten mindig démonok szerepeltek. Shathu mesélt neki
barbár történeteket, amiben nagy harcosok győznek le krakeneket és óriásokat.
Eszébe jutott Shathu és elkezdett sírni. Miért ne, hisz valószínűleg úgyis meghal,
akkor meg miért ne gyászolhatná meg így utoljára?
Hirtelen
megállt a menet. Minden hang elnémult egy dobszó sem hallatszott. Sellaria
miközben sírdogált a nyakát nyújtogatta hátha meglát valamit, de továbbra is
csak a démon hátsójával nézett szembe. Hirtelen egy nem túl nagy, de annál
öregebbnek tűnő démon kúszott be a látóterébe és végigtapogatta a testét. Kezei
nyálkásak voltak és ráncosak de Sellaria nem ellenkezett. Nem mintha tudott
volna. Miután végzett intett a botjával mire a két démon felemelte a botot és
rátette egy pár tartóállványra. Sellaria lenézett és alatta meggyújtásra váró
fákat látott. Most már végképp elhatalmasodott rajta a sírógörcs.
A démon sámán
morgott valamit a démonok visszataszító nyelvén majd ismét intett. A beszéd végén
mintha valami nevetésszerűséget hallott volna. Az egyik démon egy fáklyával
közel jött hozzá és a fákhoz tartotta azt. A fa lassan meggyulladt ezzel egy
időben pedig a sámán felemelte botját a levegőbe mintha csak mutatni akarna
valamit.
Aztán hirtelen villám cikázott át az égen, ami
egyesen a sámán botjába irányult. Egy másodpercig látni lehetett, ahogy a sámán
rázkódik egyet aztán összeesett. A holttest előtt egy alacsony csuklyás alak
tűnt fel.
Ezalatt egyre több fahasáb gyulladt meg és Sellaria
már érezte, ahogy melegedik háta.
A démonok pár másodpercig nem reagáltak aztán őrjöngve
rontottak az alak felé. A csuklyás ekkor elővett egy hosszú botot és fejbe
kólintotta a túl közel jövő démonokat, akik az ütés után mozdulatlanná
merevedtek. Miután látták mi történt, a démonok inkább köröztek az alak
körül, aki erre botjával a földre ütött mire villám jött ki belőle, ami egyik
szörnytől a másikig cikázott, míg végül már csak a csuklyás alak maradt állva.
Ez alatt Sellaria szó szerint a poklot élte meg. A
háta égett, ahogy a feneke és combja is. Amikor azt hitte végre meggyullad
eltűnt a fény, ami a lángból jött. Lenézett és látta, ahogy a saját megviselt
tükörképe nézz vissza rá
Jég? – gondolta csodálkozva.
- Hosszú ideje már hogy utoljára találkoztunk – szólt a
csuklyás alak egy vénasszony hangján- sokat változtál, de ahogy látom még
mindig túl szentimentális vagy. Ugye, drágám? - mondta Sisor miközben
hátrahajtotta a csuklyáját.
Sellaria előtt ismét elsötétült a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése